Ars Poetica, tanítás
Nem hiszek a csodákban. Hiszek az izzadságszagú sikerben.
- Ha teljesen kezdő vagy, elkezdünk dolgozni a leírtaknak megfelelően.
- Ha már elkezdted, de abbahagytad, kihagytál…az első órán feltárjuk hol állsz, és annak alapján megyünk tovább.
- Ha specifikus gyakorlati tudásra van szükséged, pld: szállodában dolgozol, sokszor találkozol francia nyelvű vendégekkel, stb., akkor az úgynevezett méthode fonctionnelle notionnelle, vagyis az adott szakterületre fókuszáló szövegkörnyezetekre összpontosítunk mi is, hangsúlyt helyezve a szóbeliségre.
- Ha nyelvvizsgára készülsz, természetesen az általad választott nyelvvizsga tematikájának megfelelően készülünk mi is. A tanítás során az elsődleges cél azonban a sikeres nyelvvizsga mellett a biztos tudás legyen.
Teljesen kezdők tanítása
Mindazt, amit alább találsz empirikus, azaz tapasztalati alapokon nyugszik, vagyis a saját tapasztalásom alapján. Semmit sem tudnék olyan hitelesen képviselni, mint azt, amit átéltem, megtapasztaltam, ebből kifolyólag biztosan tudom, hogy létezik, működik, él.
14 évesen kezdtem el franciául tanulni egy neves budai gimnáziumban. Mint a legtöbb kezdő gimnazista, a választható nyelvek közül természetesen én is az angolt választottam. Óriási szerencsémre, vagy a sors jóvoltából francia csoportba kerültem. Fantasztikus tanárom volt az első két évben! Akár hiszitek, akár nem, mindössze heti két alkalommal, 45 percben, bő huszad magammal tanultam a franciát, ahogy az az órarendben szerepelt…így tanultam kettő teljes éven keresztül. Azt mondhatnátok, hogy az szinte semmi, főleg ha a mai oktatási rendszert vesszük alapul, legyen szó általános iskoláról vagy középiskoláról, ott, ahol a minél hamarább megszerzendő nyelvvizsga a cél, a magasabb pontszám, sikeres felvételi, vagy később egy diploma megszerzése érdekében, és a diákok heti 4-5 alkalommal tanulják az idegen nyelvet.
Szilárd alapokon
Ez a kettő esztendő olyan szilárd alapot adott, amely a mai napig meghatározza az életem. Az első osztály befejeztével pontosan 453 szó, szófordulat, gallicizmus, a második végén 357 volt található a szótáramban. Azért tudom ilyen pontosan, mert a mai napig megvan minden írott szótáram a gimnáziumi és egyetemi évekből és még utána is. Alig több mint 800 szó két év alatt! Igen. Ellenben mindet betéve tudtam, azt is tudtam melyik oldalon hol található. És képzeljétek: nem volt színes, divatos, nagyon cool vagy annak tűnő tankönyv, hanem volt egy fekete-fehér, ma már a kevert módszertanhoz – a hagyományos, kissé porosz utas és a szabadabb elvű módszertan összetétele – sorolt tankönyv. És nem volt internet ezer meg ezer audio és vizuális és írott anyag hozzáféréssel, de volt házi feladat, rengeteg írásbeli begyakorló feladat, dialógus kitalálás, szituációs feladat, memoriter, akár az órán feldolgozott olvasmányból, és minden órán egyvalaki szódolgozatot írt a teljes addigi anyagból. A harmadik órán 30 szóból a második év végén 800-ból. Mindig csak 10 szó szerepelt a röpdoliban bárhonnan kiválasztva a tanultakból. Erre volt nagyjából három perc. A helyzet az, hogy az órákat mindenki komolyan vette, és még a gyengébbek is használható tudásra tettek szert, és nem utolsó sorban: szerettek órára jönni.
Szótár???
Sajnos a mai diákok nagy része azt sem tudja mi az, hogy szótár, mit jelent a begyakoroltató írásbeli feladat, amely kizárólag az új nyelvtanra helyezi a hangsúlyt, és nem kever bele sokkal magasabb szintű nyelvtani szerkezeteket, ezzel összezavarva a diákokat olyannyira, hogy a kedvük is elmegy a folytatástól. Ezeket a feladatokat, ha szükséges addig kell csinálni, amíg rutinná nem válik…sőt, lehet, hogy a végén úgy érzed, már a csapból is ez folyik. Sebaj: kocka hasad is akkor kezd formálódni, ha már szenvedsz a konditeremben, nem pedig akkor, amikor két felülés között kitárgyalod a csajokat a haveroddal vagy a pasikat a barátnőddel ☺. Tehát: miért is annyira fontos az írás? Mert vizuális lények vagyunk, akár tetszik, akár nem. Van, aki fényképez a szemeivel olvasás közben. Ez egy speciális technika, és most nem is azokra az emberekre hivatkozom, akik erre képesek, hanem a nagy átlagra, többek között magamra. Legyen szó írásbeli feladatok megoldásánál vagy egyszerűen csak szavak tanulásánál, hiszen a francia szavak döntő többségét teljesen máshogy ejtjük ki, mint ahogy írjuk. Írás közben a szemünkön keresztül memorizálunk. A következő nagyon fontos elem a hatékony tanulás érdekében, az ismétlés.
Ismétlés = Bevésés
Csak akkor lehetünk sikeresek a tanulási folyamatban, ha a megszerzett tudásunkat folyamatosan újra, meg újra átvesszük, átfésüljük. Természetesen itt még nincs vége a folyamatnak, hiszen a minden másnapi neadjisten minden napi ismétlés – pl. átfutunk a szótáron – rendkívül nagy szereppel bír.
Képzelj el egy épületet…mondjuk az Eiffel-tornyot. Gustave Eiffel csak egy pár évre tervezte, nagyon meglepődne azon, amit most látna a Szajna parton. Még mindig ott áll az öreg Hölgy. Vajon miért? Egyrészt nagyon jól megszerkesztett, egyszerű, de stabil alapokon áll.
Ha le is dőlne a teteje, a legkecsesebb, legkifinomultabb része, az alapja mindig állna. Ahogy te is felejthetsz a legnehezebb, legárnyaltabb ismeretanyagodból, de reflexszerűen eszedbe jutnak az alapok, ami sokszor elegendő egy hétköznapi párbeszéd alkalmával. Tehát: bármikor bevethető, használható, stabil alaptudásod van.
A tornyot persze folyamatosan karban is kell tartani. E nélkül ma már nem állna a felépítmény. Ahogy a Te magasabb szintű ismereted sem lenne meg folyamatos ismétlés, gyakorlás, azaz karbantartás nélkül.
Memoriter
A gimnázium harmadik évében a harmadikos francia anyaggal párhuzamosan elvégeztem a negyedik évet egy olyan igazi finom modorú, idős, mondhatnám úri hölgy diákjaként. Mondanom sem kell, hogy hírből sem ismertük a kapkodást, az anyag mértéktelen zúdítását, a stresszt. A magán óráim nyugodtak voltak, ember léptékűek, kellemes hangulatban zajlottak, és a humor is gyakran bekopogtatott hozzánk. Volt természetesen ütemtervünk, ami nem volt kőbe vésve. Ha valamivel többet kellett foglalkoznunk, hát többet foglalkoztunk vele, és láss csodát: így is célba értünk, minden nyelvvizsgám sikerült a gimnáziumi tanulmányaim végére. Hallgattunk szövegeket, fordítottunk újságcikkeket, haladtunk a gimnáziumi tankönyvben, és a mai napig emlékszem sok memoriterre, amelyeket kívülről tanultam meg. Nagymamám még hetven évesen is kívülről fújta a gyakran muris francia memoritereket, ma is megmosolyogtat, még én is emlékszem belőlük néhányra.
Bizony ám nem tévedés: memoriter. Többen közületek most biztosan a fejüket fogják, mondván milyen elavult módszerek ezek. Szó nincs róla: a memoriter valóban egy klasszikus módszertani elem, viszont hatalmas jelentősége van az adott szófordulatok elsajátításában, különböző szövegkörnyezetek (kontextusok) felismerésében, azonosításában, amelyeket akár egy az egyben be lehet ékelni egy beszélgetésbe...”csak úgy csípőből” :).
Nos, most már láthatod, miként lehet az alapok lerakásától a szisztematikus felépítésen keresztül elérkezni a kész remekműig.
Sajnos mai nyelvtanítás gyakori jellemzője – tisztelet a kivételnek – a nyelvtani anyag sommás ismertetése, rád zúdítása, jó esetben még némi magyarázatot is kapsz, amit ha nem értesz meg, hát majd otthon megérted valahogy ha megszáll az ihlet vagy egyik ősöd egészen véletlenül szakos tanár.
Teljesen egyértelmű, hogy kezdő hallgatónál nem a nyelvtan erőltetése, bemagoltatása a cél, hanem a mindennapi életből merített pár szavas mondatokkal való kifejezés sikerélményének a megszerzése, még akkor is, ha azok az egyszerű mondatok grammatikailag helytelenek.
Személyes kontaktus
Ennek ellenére, ha mélyebb ismeretekre vágysz, magasabb regiszteren, azaz választékosabb stílusban szeretnél beszélni, és írni, nyelvvizsgát szeretnél tenni, akkor bizony nem úszhatod meg a nyelvtani részt. Ahhoz, hogy megértsd, el kell, hogy magyarázzam Neked. Ott kell, hogy legyél mellettem, már csak azért is, hogy kérdezni tudj, lássam, érezzem a gondolkodásmódodat. Többek között ezért is nagyon fontos az órán a folyamatos személyes kontaktus.
Tudni és alkalmazni
Ami a nyelvvizsgát illeti: vajon hányszor tapasztaltad külföldön járva, hogy barátaidnak, ismeretlen honfitársaidnak vagy épp saját magadnak, bizony a legegyszerűbb kommunikációs szituációkban is nehézségeid támadtak, pedig otthon a fiókodban ott ragyog a jeles nyelvvizsgád. Hát ez az: más a tüzet oltani egy vizsgára, és más TUDNI ÉS ALKALMAZNI. Ezzel nem a nyelvvizsgák létjogosulatlanságát, értelmetlenségét sugallom, erről szó sincs. Egyszerűen csak annyit mondok: ha megvan a nyelvvizsgád, örülj neki, becsüld meg, tedd el a fiókodba, és akkor vedd elő, ha valahol kérik a bemutatását. Ne konzerváld a pillanatnyi sikert, mert a rendszeres szintfenntartás nélkül hamar megkopik az áldozatos munkával megszerzett tudás.
Nyelvvizsga
Kérlek, ha megkeresel engem, ne ez legyen az első kérdésed:
„…és mennyi időn belül tudnék nyelvvizsgát tenni?...”
Szóval csodák nincsenek! Viszont van szorgalom, kitartás és tudatosság. A tehetség természetesen nem elhanyagolható tényező, de szorgalom és kitartás nélkül csak egy középszerű tudást eredményezhet. Kitartással, szorgalommal viszont egy teljesen átlagos ember is képes nagyon komoly szintre emelni idegen nyelvi tudását.